100.

Utolsó nap, utolsó bejegyzés. Kiköltöztem, visszakaptam a kauciót, beváltottam euróra (Párizs...), összepakoltam. Most ülök az üres szobában és teát iszom, mert nem vagyok teljesen jól, biztos mert nem alszom/eszem rendesen, mióta Juli elment. Ja, és voltam a Polonicumban is, és kaptam egy gagyi fecnit arról, hogy elvégeztem a gagyi B2-es kurzust, kaptam 5 kreditet és egy gagyi 5-öst. 

Hazafele a Polonicumból ettem egy búcsú-żureket (tudjátok, az a savanykás leves, már írtam róla), és égi jelnek vettem, hogy körülöttem csupa francia ült a vendéglőben. :D 

Nem nagyon tudom, mit illik egy ilyen utolsó bejegyzésbe írni. Szomorú vagyok, hogy vége ennek a félévnek, de tegnap ezt a kört már lefutottam, ma inkább a fejfájás dominál. Talán jobb is, mert így igazából nem érzek semmit, csak hogy lehetne már holnap reggel. Hálás vagyok Emmanuelnek azért az utolsó estéért, mert így nem érzem azt, hogy nem "búcsúztam el" a(z ó)várostól. Meg hát nem voltam egyedül. :) 

Úgy en bloc szerettem itt lenni, Varsóban, és egyáltalán nem bántam meg, hogy nem Krakkóba mentem. Talán a végén bebizonyosodik, amit Katarzyna mondott, hogy a mi szintünkön órákon kívül is sokat lehet tanulni. Igyekeztem: olvastam Newsweek Polskát majd' minden héten, most januárban meg wprostot (wprost = egyenesen), meg ugye könyveket. Ja, igen, tegnap megleptem magam Mrożek Tangójával, po polsku természetesen. :) Szóval a szókincsem érezhetően gazdagabb lett, mint amikor kijöttem, és bár nem volt seok lehetőségem lengyelül beszél(get)ni, abban is fejlődtem. És azt vettem észre, hogy ha olyanokkal vagyok, akik nem tudnak lengyelül, sokkal nagyobb az önbizalmam (a beszédhez), mint pl. a nyelvórákon. És akkor is, ha teljesen egyedül kell elintéznem valamit. Ez egy fontos tanulsága a félévnek. Mindennek ellenére, annyit nem fejlődtem, amennyit ettől a félévtől vártam volna. De abban bízom, hogy Michał betartja az ígéretét, és Párizsban kizárólag lengyelül fogunk beszélni, és akkor amit most megtanultam, alkalmazni is tudom majd. Pont tegnap mondtam Emmanuelnek, hogy nekem az a tökéletes, ha Varsóban találok egy franciát és Párizsban egy lengyelt... :) Apropó Emmanuel, végülis úgy tűnik, baráto(ka)t is sikerült szerezni, legalábbis tegnap a nagyonszimpatikus-csoporttárs Elzával megállapítottuk, persze utólag és e-mailben, hogy kár, hogy a félév közben nem beszélgettünk. De azóta kompenzáljuk, folyamatosan kommentálunk egymáshoz facebookon - hiába, a mai kor gyermekei... :D Meg a belorusz "Pani Olu" (valójában Volha, csak Pani Ania így szólította folyamatosan) odajött óra után, megölelt és mondta, hogy mennyire örül, hogy megismert. Pedig alig beszéltünk pár szót... De ezek szerint mégis többet, mint másokkal. Szóval ők meg Emmanuel (aki egyébként annyira jóarc, hogy segít kicipelni az ezerkilós bőröndömet az állomásra este, pedig a város másik végén lakik). :) 

Bár a Polonicum órái gagyik komolytalanok voltak, azért jó, hogy akadt köztük olyan, amiért érdemes volt odajárni. És Pani Aniát, bár pedagógiailag egy nagy nulla, emberileg eléggé megszerettem. A másik, akit nemtanárilag bírtam nagyon, az Piotr Kajak volt, aki a Lengyel populáris kultúrát tartotta, és aki szó nélkül, bár konkrétan egész félévben nem csináltam semmit, beírt egy ötöst. [Persze értem, hogy miért, és ennél van rosszabb: Garncarek (a csütörtöki, na-miatta-érdemes-volt-a-Polonicumba-járni nagyon okos bácsi) még annak is ötöst adott, aki egy órán se volt bent. Kajak legalább azt mondta (persze nem tudom, betartotta-e), hogy aki túl sokat hiányzott, annak nem ad jegyet.] És ugye ott van Garncarek, akiért érdemes volt csütörtökönként felkelni. És aki tegnap még tartott egy fél-órát, és nagyon jó volt, comme d'habitude. :) Ez viszont az összes pozitívum, amit elmondhatok. A negatívumokat hagyjuk, már elég sokat írtam róluk. Talán elég, ha a "gagyi" szóra emlékeztetem a T. Olvasókat. :P 

Arról is kéne írnom, hogy a város... Még mindig szeretem. Az óvároson kívüli részeket is. Tágasabbnak tűnik, mint Budapest, és érezhetően kevesebb a szmog. (Ami érdekes, mivel a metró olyan, mint az anya: csak egy van - de talán a villamosoknak tudható be a dolog.) Viszont van egy dolog, amit szívből utálok, és az a lengyel vezetési stílus, úgy a buszoké, mint az autóké. Senki nem figyel a másikra, nemhogy a gyalogosokra, a buszvezetők állandóan "rángatják" a buszt, mert nem veszik észre, hogy jön valami hátulról (visszapillantó tükör??!!), és hirtelen kell fékezni, meg azt hiszik, amikor odaérnek a feltorlódott autósor végére, hogy pont akkor fognak elindulni az autók, amikor ők odaérnek, és láss csodát, nem! és bizony ilyenkor fékezni kell... De a legváratlanabb esemény számukra még mindig az, hogy (kapaszkodjatok meg) a lámpa sárga után piros lesz. Értem én, hogy tök igazságtalannak tartják, hogy holmi gyalogosok átmehessenek a zebrán, meg holmi más buszok/autók keresztezzék az útjukat, de azért annyira mégse kéne meglepődni, amekkorákat fékezni szoktak. :P Szóval ezt túl kell élni és nem könnyű. Még nem merem leírni, hogy nekem sikerült, mert hátha este történik valami. :P

A koliban királyság volt lakni, a mi emeletünkön egy komolyabb buli volt csak, úgyhogy a nyugalmunkat maximum a tangóharmonikás srác zavarta meg egy-egy amélie-s számmal vagy a Lambadával. :)) És bár a szoba felszereltségével voltak gondok, összességében semmiben nem szenvedtünk hiányt. Azt azért sérelmezem/zük a mai napig, hogy Juli, bár szintén fizeti a havi 10 zlotyis netdíjat, nem tud önállóan nethez jutni, csak rooteren keresztül... És hát Julival lakni... asszem, erről már írtam. :) Nem volt olyan nagyon rossz. :D :*

Apropó, árak. MINDEN olcsóbb, mint otthon, és ami érdekesebb, minden olcsóbb, mint Krakkóban! :D Például egy márkás, fullextrás tusfürdő 490 Ft, egy kg kenyér 200, egy 21 db-os zöldalmás Orbit 210, egy kiló paradicsom (!) 350, a ruhadarabok kb. ugyanolyan áron vannak, mint otthon, de inkább olcsóbbak azok is (pl. egy jobbfajta farmer 4900, csizmák is kb. ilyen áron vannak, persze attól függ, hol veszi az ember, kiegészítők, pl. sapka-sál kb. 2000-2000 Ft), fülbevalók: általában a legolcsóbb 700 ft (ha szerencséje van az embernek, ennyiért három párat kap :)), a legdrágább, amit bizsuboltban kapni lehet, az kb. 2000-2500 Ft. Étterembe is lehet járni: a Pod Samsonemben pl. a żurek, ha jól emlékszem, 560 Ft volt, a Zapiecekben (ami egy drága hely!) az az isteni palacsintás-csirkés cucc 1400. A zsidó étteremben, amit Fannival fedeztünk fel, a kétfogásos ebéd + innivaló ("kompot" :D) került 1200 Ft-ba. Nem olcsó, de nem érzi úgy az ember, hogy nem engedheti meg magának. Persze mindennap nem is engedheti meg, de hetente egyszer akár igen. Amúgy, ha érdekel valakit, a Biedronka (= katicabogár :)) a legolcsóbb élelmiszerbolt, kb. olyan, mint otthon a Lidl. Van ezen kívül Carrefour, ami francia, úgyhogy hatalmas sajtválasztéka van pl., de elég drága. 

A könyvek ára elég változó, van, amit ki lehet fogni olcsón (pl. én a Tangót 1400-ért vettem, ez nem a legolcsóbb, de nagyon szép kiadás), de az új könyvek ára itt is nagyon magas. Antikváriumba kell menni. ;) 

Na, hát ennyi lett volna. Kérdéseket, véleményeket stb. szívesen várok kommentben. Köszönöm a figyelmet annak, aki olvasott! :) A párizsi blogomat megtaláljátok itt.

Czesław Niemen - Sen o Warszawie (Álom Varsóról)

Serdecznie pozdrawiam,

Vera

99.

Észrevettétek már, hogy amikor ráesnek a hópelyhek az emberek arcára, olyan, mintha sírtak volna? Én is így éreztem magam egész nap. Esett a hó, szép lassan, olyan így-kéne-karácsonykor-is-esnie jelleggel, és sétáltam, mert úgy jött ki a lépés, hogy nagyon sok szabadidőm lett, és többször is arra eszméltem, hogy szipogok, csak mert olyan, mintha folyna a könnyem. 

Mondjuk tény, hogy szomorúra sikerült a nap, bár ami történt, az kifejezetten jó volt, csak azt sajnáltam, hogy vége. Persze ez várható volt, lévén utolsó alkalom a Polonicumban meg minden. Na de kezdem az elején. 

Délelőtt megpróbáltam legalább elkezdeni a pakolást, ez olyan jól sikerült, hogy a fél bőrönd tele van a ruháimmal, meg a pirítóval (!), meg a szép csíkos tányérommal meg a két bögrémmel. A másik fele üres, elvileg oda jönnek még további ruhák kipárnázás céljából, és könyvek és egyéb nemruhák (papírok, füzetek, neszesszer, csicsák, ilyesmi), hogy pontosan milyen konstrukcióban, az még kérdéses. Aztán dél körül bementem az egyetemre, hogy intézzem az intéznivalókat. Először voltam Pan Gesseknél, akit utoljára szeptember 30-án láttam, és közöltem vele, hogy holnap hazamegyek, slussz, ennyi volt. Erre megkérdezte, hogy ugye én vagyok az, aki Párizsba megy? :D Jófej a bácsi, annál is inkább, mert a fenyegetésekkel ellentétben mégsem kell visszaadni a diákigazolványt, ami tökjó. :) Aztán bementem a Polonicum irodájába, hogy megtudjam a hétői tesztek eredményét, és a filmesórás tesztre 5-öst, a rendszerváltósra 3/4-et kaptam, ami nagyjából meg is felelt a várakozásaimnak. 

Aztán nyelvóra... A nyelvóra előtt végre az történt, aminek az egész félévben történnie kellett volna: kint ültünk öten a folyosón a terem előtt és beszélgettünk, és nagyon jó volt odatartozni. Fuck! Miért csak az utolsó nap lehetett ilyet csinálni??? Na mindegy, nem húzom fel magam, inkább örülök, hogy legalább egyszer megtörtént. Kikaptuk a "vizsgákat", Julié lett a csoportban a legjobb (48/50 pont), nekem a második legjobb (47,5/50 pont) és Emmanuelé a harmadik (47/50 pont). Nem tudok neki őszintén örülni, mert, nem tudom, említettem-e már, nagyon gagyi volt. Persze azért menő, hogy mi vagyunk a csoportban a legjobbak (legalábbis nyelvtanból és szövegértésből), meg hogy csak fél ponttal maradtam le Juli mögött. :) Kb. a fél csoport 5-öst kapott végül, a másik fele meg 4-est. :P Gagyi. Elbúcsúzni szar volt, de jólesett, hogy hárman is odajöttek külön. :) Aztán sétáltam meg elmentem utoljára a Biedronkába vásárolni, meg fényképeztem, és végül bementem az utolsó csütörtöki előadásomra, hogy utoljára meghallgassam az okos bácsit. Annyit mondhatok, hogy megint okos volt. Sajnos nem tartotta végig az órát, pedig szívesen hallgattam volna még, így viszont haza tudtam jönni, mielőtt... na igen, mielőtt visszamentem volna Emannuellel találkozni, aki még délelőtt ellentmondást nem tűrően közölte, hogy az utolsó estémet márpedig nem tölthetem egyedül, és együnk valamit. Nem volt ellenvetésem, úgyhogy elmentünk a Zapiecekbe még egyszer, és nagyon jót beszélgettünk - ezúttal franciául. :) Jó volt. :) 

Fényképek:

A Lengyel Tudományos Akadémia. 

Ebben a templomban van Chopin szíve.

Nagyon szimmetrikus kép az egyetem bejáratáról. :D

Ez itten a Polonicum maga. :)

Szent Anna-templom közvetlenül a kampusz mellett.

98.

És egy vicces videó mára :D:D:D:D Érdemes végignézni! :D:D

97.

Bár azt hittem, ma képtelen leszek kimozdulni, valahogy mégis eltöltöttem 3 órát a szabad levegőn. :) Teljesítettem két újabb pontot a "mit csinálunk csináljak az utolsó héten"-tervből: elmentem a Powązkowski és a zsidó temetőbe - a P-betűs olyan, mint otthon a Farkasréti, vagy mint Párizsban a Pere-Lachaise (ez is P-betűs, hm). Igen, én azok közé az ufók közé tartozom, akik szeretnek temetőbe menni, sétálgatni teljesen véletlenszerű irányban a sírok között, elolvasni a feliratokat, megborzongani egy-egy gyerek- vagy fiatal felnőtt-sír láttán, és minden olyan sírhoz odamenni, ahova láthatóan nemrég temettek valakit. És lehetőleg mindezt egyedül. Hogy közben csicseregnek a madarak, kicsit csepeg az eső és kárognak a varjak, az már csak luxus.

A zsidó temető kifejezetten nagyon tanulságos volt. Először is, ki van írva, hogy belépőjegy, én erre kapásból kimentem, mert temetőben és templomban elvből nem fizetek (tényleg), de kint láttam, hogy pont elment előttem a villamos, úgyhogy visszafordultam, mondván, legalább megkérdezem, mennyi az a belépőjegy, mert kiírva persze nem volt. És a néni a kasszában rámnézett és azt válaszolta, menjek csak... :) Aztán megértettem, és mégis értetlenked(t)em azóta is, miért nem kérnek tényleg pénzt. A temető elejében újabb sírok, van, ahol csak lengyel felirat van, néhányon kövek és/vagy virágok, annak jeléül, hogy élnek és kijárnak még hozzátartozók - mintha nem is zsidó temető lenne, olyan. De beljebb... Rengeteg sírkő gyakorlatilag otthagyva rohadni egy erdőben, nagyon sok kidőlve, mind tiszta zöld már, láthatóan emberemlékezet óta nem járt arra senki. A temető gondozott része kb. az összes sír 10%-át ha kitette... Nem tudom eldönteni, direkt van-e a másik 90% úgy hagyva, ahogy - mert gyönyörű és hátborzongató és nagyon hangulatos és természetes. De a felborult sírkövek arról tanúskodnak, hogy talán mégsem direkt van úgy hagyva. Döntsenek az olvasók, nekem nem sikerült...

96.

Áh, politikai jellegű bejegyzést akartam írni, de inkább nem piszkítom össze ezt a politikaszűz blogot ilyesmivel. Ehelyett nesztek lengyel zene. :)

Myslovitz - Długość dzwięku samotności (A magány hangjának hossza, béna és szószerinti fordításban)