2010

Még nem akarok másik évet, ez az év annyira jó volt, annyira tökéletesen sikerült (eltekintve néhány apró csalódástól), hogy nem igénylek újat. Persze lehetne mondani, hogy ez csak egy nap az évből, és holnap minden ugyanúgy folytatódik, de... most nem így érzem, még szeretném 2010-et egy kicsit megtartani. Persze ehhez a szilveszteresdihez főleg azért nincs kedvem, mert Benedek olyan nagyon messze van.

Nem tudom, hogy lehetne évértékelni, mert azon kívül, hogy ez volt életem egyik legjobban sikerült éve, nem nagyon tudok mást írni. De mivel az évvége mindig [hehe, tűzijáték kint] a listák ideje, íme egy (2011 jegyében) tizenegyes lista az év legörömtelibb pillanatairól - meglepetést nem fogok okozni. :P

11. A májusi évfordulónk Párizsban. Azért a 11. helyen szerepel csak, mert - nem tudnám megfogalmazni, pontosan miért - mégse egészen olyanra sikerült, mint terveztem, de így is az év egyik legjobb pillanata volt (május 17.).

10. A pillanat, amikor Bence, Fanni öccse, ezt a képet készítette rólunk (április 6.):

9. Az utunk Észtországba augusztus 24-én.

8. Az észtországi kirándulásaink Benedekkel... :) (A képen éppen Tallinnban akar minket elfújni a szél szept. 28-án.)

7. Amikor újra Budapesten lehettem négy hónap után. :) (A képet dec. 27-én csináltam.)

6. Újra találkozni a tartui magyarokkal Rigában (dec. 11.) A képen balról: Benedek, én, Lilla, Bari (vagy Bari, Lilla? nem emlékszem :D).

5. Dublin Fannival és Julival (november 19-22.).

4. Wrocław Julival (december 18-19.).

3. Közös karácsonyozás négyen (dec. 28.).

2. Az összes Julival töltött pillanat, ideértve a közös óráinkat, a kávéinkat a Vincent-ban és máshol, a hajnalig tartó beszélgetéseinket, és persze a Łazienkiben tett hosszú kirándulásainkat. (A kép október 4-én készült.)

1. Az összes Benedekkel töltött pillanat, bárhol Európában, bármennyi külön töltött idő után. (Első kép: Varsó, Plac Piłsudskiego, nov. 13., második kép: Tartu, Puszidomb:D, dec. 12.)

Cabaret (Centrál Színház)

Bozsik Yvette hatalmasat rendezett, a színészek hatalmasat alakítottak. Nevetni és sírni is lehetett. Ijesztő is volt, de mulatságos is. Reális és irreális egyben. Megnézném mégegyszer, de ugyanakkor mégsem.

Ajánlom. Nagyon.

az idei karácsony

O wiele lepiej, vagyis sokkal jobb volt, mint a tavalyi. Már nem emlékszem, tavaly konkrétan mitől éreztem annyira mesterkéltnek - külsőségeiben az összes karácsonyunk egyforma volt, csak a helyszín változott (amikor elköltöztünk). Idén úgy készültem, nem kapok semmit, mert lehet, hogy szükségem lesz egy új laptopra, ez a szegény sajnos nem bírja, ha egyhuzamban sokáig használom, és más bajai is vannak. Szóval az volt a megegyezés, hogy ha kell új gép, akkor azt dobja össze a Kedves Családom, ha meg kiderül, hogy javítható (holnap vagy holnapután viszem el orvoshoz), akkor a pénzt másra használom fel. Ehhez képest a Jézuska megint nagyon bőkezű volt... :) És az idei karácsonyban pont az volt a jó, hogy egy csomó ideig jártam utána a többiek ajándékának, igyekeztem mindenkinek a lehető legjobbat venni, és ez megalapozta a hangulatomat, na meg elég nagy százalékban hozzájárult a dologhoz, hogy itthon voltam, ami most különlegesnek számít. :)

Ez pedig a pillanatnyi ars poeticám... :P

"Iszonyú jó vagyok az ágyban...

képes lennék végigaludni a napot."

4♥

Az egyik legjobb dolog, amit az egyetemnek köszönhetek, az a mi kis négyesünk barátsága, Fannié, Adélé és Pankáé. És persze az enyém. Ma, amikor újra megöleltem ezt a három drága leányt, megbizonyosodtam róla, hogy bármilyen nyálasan hangozzon is, az igazi barátságnak nem számít se a távolság, se az idő. Köszönöm, hogy vagytok nekem! ♥

amiről azt hittem, soha nem fogok írni

Az az operett, mint olyan. Ehhez képest, most, hogy végignéztem a Csárdáskirálynőt életemben először, megszakítás nélkül - jó, az első 20-30 perc kimaradt, ez igaz -, mégiscsak szánok neki egy bejegyzést. Rövidet. :P Csak meg akarom említeni, hogy rajongóktól hallottam/olvastam már Peller Károly nevét, nem is kevésszer, de abszolút egy kategóriába vettem a számomra "fontatlannak" (= komolytalannak) és kérészéletűnek ítélt musicalszínészekkel, úgyhogy nem nagyon érdekelt, ki az, maximum felismerem egy képen, de ennyi... De most láttam ebben a (2009-es) Csárdáskirálynőben, és azt kell, hogy mondjam, a rajongásnak megvan az alapja! (Még ha én ettől nem is válok rajongóvá.) Baromi tehetséges a srác, helyes és kedves arca van, jó humora és van benne valami ripacsosság, ami Bóni gróf szerepéhez tökéletesen illik. Kár, hogy csak ebben a műfajban jó igazán, de ha valaha is megnézek bármi ilyesmit (szigorúan a tv-ben), akkor az miatta lesz. :)

Még mindig nehéz elhinni, hogy ezt a bejegyzést én írtam, de muszáj megörökítenem, mennyire tetszett! :)

UPDATE: Ja, és el is felejtettem megemlíteni, hogy hogy táncol, csak néztem! :O Nem semmi, komolyan.

libulás

A Szívek szállodája pár (?) részének újranézése után több megállapítást kell levonnom:

- Luke kávézójában soha senki nem fizet

- a Stars Hollow-i lakosok közül senki nem visz táskát magával, amikor vásárolni megy (kivétel Lorelai, de ő is csak divatból, és Emily, de ő nem Stars Hollow-i)

Lehet, hogy további magvas következtetéseket is levonok még, elvégre hátravan másfél évad a sorozatból... Utána a HIMYM dvd-n meglevő részei jönnek. :P Ez van olyankor, amikor Benedek messze van (teljesen konkrétan 1310.75 kilométerre!!!), és nincs igazi vizsgaidőszakom. Azért persze értelmesebb dolgokat is csinálok, pl. újraolvastam a tavaly és tavalyelőtti nyári naplóimat, egyetemi jegyzeteket, szóval csak amit szoktam így karácsony környékén. :) Királyság! :)

most olyan

Mintha lenne egy varsói meg egy budapesti életem, mindkettőből ki tudok szakadni és a másikban élni egy kicsit, de egyik sem tud a másik nélkül létezni. Itthon olyan, mintha el se mentem volna, de a tudat, hogy Varsó még visszavár, más perspektívába helyez mindent.

Holnap délután közös családi mozizás (Zöld hentesek), kedden délelőtt találkozom a Leányokkal, utána este jön Juli, itt alszik, másnap hajnali fél 8-ra megy(ünk) Ferihegyre, aztán ugyanaznap (29-én) jönnek Nagymamáék, 30-án valamikor Rékázom, ugyanaznap este pedig színházba megyünk családilag (Cabaret). A további program egyelőre nem ismert.

szóval akkor tényleg karácsony van?...

Amennyiben igen, akkor ezzel a képpel kívánok minden kedves olvasómnak (már ha vannak ilyenek) boldog, békés karácsonyt és süteményillatot! :)

szerelmem, Budapest :P

Itthon vagyok!!! :))))))))))))))))))))))))))))

A repülőn konkrétan 10-en utaztunk: 1 pilóta, 2 stewardess és 7, azaz HÉT utas! :D Nagyon vicces volt, röhögtünk is sokat. Amikor megérkeztem Ferihegyre, a drága Szülejim (akik amúgy pontosak szoktak lenni, de olyankor mindenképp, amikor a négy illetve másfél hónapja nem látott egyetlen Kis Lányuk elé mennek, szipp-szipp, a reptérre) még nem voltak ott... Amikor odaértek, akkor meg olyan helyen hajtottak be, ahol nem lett volna szabad, úgyhogy majdnem 50000 Ft bírságot szabtak ki Rájuk, de az agilis rendőrnéni végülis azt mondta, "na jó, de csak mert karácsony van", és elengedte. Nohát, aki nem tudná, mitől van az államadósság... ;P

Mostan meg családozás folyik ezerrel, jóság van. Remélem, hamarosan barátnőzés is fog folyni, meg budapestezés, de egyelőre a karácsony szellemében mindenki készülődik és sütit süt, ámen.

Ja és ez szerintem baromi jó! (Ha valaki tudja, hogy lehet ide netről videót beszúrni, ne habozzon megosztani velem, köszönöm.)

lájkolom a lengyeleket

Van a repterükön igazi kávé és igazi, ingyen (= nem McDonalds'-os) wifi. Ez így hajnali 3/4 7-kor nem annyira rossz dolog. :) Pláne, hogy már fél 6 óta itt vagyok. :P Watch out, Budapest!!! :D

idegbaj bölcsészéknél

Ülünk a szobában bedugott füllel, zenét hallgatva, kicsit idegesen a holnapi (illetve Juli a holnaputáni) hazaút miatt. Juli felnéz, sóhajt, ránézek:

- Na, mi van?

- Semmi... fordítom az egynyelvű szótárat.

még egy hónap

Fura, fura, fura és negyedszer is fura. Most leginkább várom a varsói ösztöndíj végét, de félek is tőle... Így, hogy kaptam Párizsból levelet és e-mailt is, megerősítve érzem az Erasmust, ez kicsit más színben láttatja velem a dolgokat.

Látom a többieken (Fanni, tartuiak), hogy milyen, amikor vége az ösztöndíjnak, és - nem tudom, ezt a szót használtam-e már - fura, de egyben pontosan érthető, amikor Fanni pl. azt mondja, olyan, mintha el se ment volna otthonról. Nem tudom, az változtat-e valamit a dolgon, hogy én még vissazajövök - összességében így is, úgy is négy hónap. Tegnap, amikor ketten voltunk Julival lengyelen, megkérdeztem Pani Aniát (szívecske helye), hogy mikor lesz az utolsó óránk meg a félévzáró teszt, és úgy fest, hogy két hétre jövök csak vissza januárban... Rossz, de jó is. Na, valaki mondja meg, mér' ilyen.

soksoksoksok

Kb. ennyi dologról kéne beszámolnom, de nem nagyon van ihletem-kedvem írni. Úgyhogy egymondatos rézümék:

Wrocław: gyönyörű volt, kellemes csalódás, nagyon jól éreztük magunkat, ezen kívül coffeeheavenös "gingerbread latte" rulz.

Varsó: a tegnapi karácsonyozás foscsi volt (különböző, rajtunk kívülálló okok miatt, de legalább énekeltünk), a mai nyelvgyakon csak ketten voltunk Julival, vicces volt, de nagyon jó, a félév utolsó órája jan. 20., két nappal előtte félévzáró teszt, juhé, egyre valószínűbb, hogy 23-án megyek haza.

Párizs: kaptam levelet haza, meg beszkennelve ide is, el vagyok fogadva mint Erasmus student, és minden a lehető legnagyobb rendben, febr. 4-én megyek.

Budapest: holnapután megyek, remélem, a légi közlekedés normális lesz, és nem ragadok itt még hosszú órákra, várom nagyon, remek ajándékokat viszek mindenkinek, egyelőre úgy fest, a tervezettnél később, jan. 5. körül jövök vissza, Erasmusszal és jogi karral kapcsolatos adminisztratív teendők miatt.

Tartu: Benedek kvázi egyedül maradt, Anett és Marci vannak még ott, de holnap Anett is hazamegy, a többi Leányok úton illetve már otthon (Bari?) vannak, ezúton is csókoltatom Őket és kérdezem, hazaértek-e épségben.

HOLNAPUTÁNUTÁN KARÁCSONY!!!! :))))))))))))))))))))))))

(Bab Berci és a) Facewiw vagy Iwbook

Öt év után töröltem magam iwiwről. Ez szomorú, vagy legalábbis fura érzés, öt évig szerintem (szinte) mindennap megnéztem, mi a helyzet arrafelé, melyik ismerősöm magánélete milyen irányba változott... Emlékszem, "kezdő" koromban, öt éve, vagyis 2005-ben, tejóég, még messze nem volt otthon netünk, és szerintem legalább egy évig havonta se mentem fel iwiwire, sőt, profilképem se volt! Ez most, hogy három albumom volt plusz profilképek, hihetetlennek tűnik. Aztán gimiben néha, amikor felszaladtam a negyedikre, hogy a számtechteremben megnézzem az e-mailjeimet, kéthetente talán egyszer néztem iwiwet. Aztán amikor lett otthon netünk, meg elkezdtem aktívabb virtuális életet élni, 2006 karácsonya körül, tettem fel képeket, meg egyre gyakrabban mentem fel, rájöttem ugyanis az oldal lényegére és céljára: legyél minél többet online, ossz meg minél több dolgot magadról és töltsd az idődet azzal, hogy a mások szintén sok megosztott dolgát nézegeted. Persze, ha valakire nem hat az, hogy mások (magán)életében kurkászhat, annál jobb. Én sajnos nem ebbe a fajtába tartozom... De, hogy visszatérjek: emlékszem, 2007-ben volt egy rövid kikacsintásom a high5 (ejtsd: hájfájv) felé, ami egy hasonló közösségi oldal, mint az iwiw meg mint a facebook, a kolozsvári Melinda mutatta, náluk az a vagány (hogy egy helyi jelzővel éljek). Ez asszem pár hónapig tartott, közben persze az iwiw megmaradt. Aztán 2008 nyarán, amikor Franciaországban "operáltam" (gyk. au pair voltam), Lili mutatta a facebookot, hogy az milyen jó, és asszem, miután hazamentem, regisztráltam is, de elég sokáig nem csináltam semmit, aztán rájöttem, mennyire sokoldalú, mennyire nemzetközi, mennyire nem iwiw. Persze az iwiw is megmaradt, pont az volt a jó benne, hogy olyan "otthonos" oldal volt, talán hülyén hangzik, de jó volt, hogy csak magyar oldal, nem nemzetközi, és az is jó volt, hogy az összes általános iskolai és gimnáziumi osztálytársam fent volt, sőt, óvodás csoporttársaim közül is megtaláltam azokat, akiknek emlékeztem a nevére. Egyáltalán, aki magyar ismerősöm volt, és személyesen ismertem valóban, az mind fent volt, facebookon pedig nem mind vannak fent. Persze eddig sokukat nem is kerestem, pont, mert iwiwen megvoltak. Na, meg nem is említve, hogy Benedekkel is az iwiwnél kezdődtek a dolgok... :)

Már egy ideje fontolgattam, hogy törlöm a profilomat, de eddig igazából nem volt motiváció, könnyen működött az oldal, tetszett az "ismerőseim friss képei" gomb, meg egyáltalán. De ahogy ma beléptem, és egy teljesen új oldal fogadott... Kicsit olyan, mintha elmentem volna otthonról, és mire hazaértem, átalakították volna a lakásomat. Kösz, még ne! Szólok, ha igényem van ilyesmire.

Szóval: pá, iwiw, "kössz" az elmúlt 5 évet!

at home... sweet (?) home

Tehát újra itthon, Varsóban. Nem mondhatnám, hogy boldog vagyok, de kénytelen vagyok újra és újra belenyugodni a megváltoztathatatlanba: ez az év már csak ilyen. Úgyhogy inkább nem szomorkodom, így könnyebb. :)

Az utazás teljesen simán ment (most bezzeg...), Rigában a reptéren Le Monde-ot olvastam és nagyon jólesett a lelkemnek, hogy franciául van, plusz volt egy Éducation (oktatás)-melléklete, ami a legutóbbi PISA-felmérés eredményeiről szólt, meg hogy miért olyanok ezek az eredmények, amilyenek. És ugyanebben a mellékletben volt egy cikk az osztályzásról, hogy vajon kell-e, és ha igen, miért nem. Nagyon jó írás volt, érdekes és okos. Ezeken kívül amiket elolvastam, azok főleg az eurozónáról szóló cikkek voltak, hogy vajon ki lehet-e lépni belőle, és ha igen, milyen következményekkel járna. Hiába, franciául még ez a téma is érdekes. xD

Másik nyelvi (siker)élményem, hogy ma egy észt facebook-státuszt teljesen egyedül lefordítottam, szótár meg minden nélkül! Mégiscsak volt értelme annak a szeptemberi egy hónapnak. :) *büszke*

Szóval a tegnapra visszatérve: a repülés zökkenőmentes volt, rendes kaját kaptunk (nem nyers gyrost, mint Tallinn felé, hanem szendvicset), a propeller mellett ültem pont (ez egy kisgép volt), és láttam Varsót a naplementében. Nieźle! (Nem rossz!) :) Utána haza akartam jönni a koliba, ledobni a 11 kilós táskámat, de elment előttem az édesdrága 175-ös busz, úgyhogy nem volt időm szusszanni se, a következő busszal egyenesen az egyetemre mentem, de akkora dugó volt, hogy az amúgy 30 perces utat kereken 1 óra 10 perc alatt sikerült valahogy megtennünk, úgyhogy pont elkéstem, de szerencsére csak kb. 10 percet. :) Akiben felmerülne a kérdés, hogy egy átutazott nap után mi a fenének kellett nekem egyetemre menni, annak azt válaszolom, hogy azért, mert csütörtökönként 16:45-től van a kedvenc tanárunkkal az egyetlen figyelemre érdemes és -méltó előadás, amit semmi pénzért nem mulasztanék el. Na szóval be is estem erre a zsenialitásra, és utána majd' másfél órán keresztül küzdöttem a minduntalan lecsukódni akaró szemhéjaim ellen... Sikerült, én nyertem. Sajnos nem jegyzeteltem egy betűt sem (pedig lett volna mit, mondanom sem kell), teljes agykapacitásomat lefoglalta, hogy figyeljek és megértsem, amit az okos bácsi mond lengyelül - négy nap magyar-észt nyelvi környezet után ez nem is olyan egyszerű...

Aztán kávéztunk Julival és beszélgettünk, végre, szombat óta először. :) Vettem le pénzt, hogy ma kifizessem a kolit (kifizettem, és ebben a hónapban, csodák csodája, ugyanannyiba kerül, mint novemberben), aztán itthon este persze még lelkiztünk - nekünk MINDIG van miről... :P:)

Ma Anitával találkoztunk reggel negyed 9-kor, és feltettük a fél 10-es pesti vonatra az állomáson. Egy élmény volt 70 percet állni, mert persze vagy ülőhely, vagy kvázi-meleg (meleg = aluljáró, ahol annyian vannak, hogy 10 fokkal melegebb van, mint a váróteremben). Holnap is valami ilyesmi vár ránk, ugyanis megyünk Wrocławba a hétvégére. :)

Tartu revisited - part V: Pogácsapidu :)

Hmmm, a mai nap se volt semmi! :) Délelőtt nem csináltunk semmit, mondván, a tegnapi Tallinnt ki kell pihenni, aztán dél körül megjöttek a Többiek (jelesül: Anna, Anett, Anita, Bari, Marci, később Nóri is befutott). A terv az volt, hogy pogácsát, előtte meg pelményt csinálunk, a utóbbi végülis pizzára módosult, úgyhogy az első órákat pizzasütéssel és -evéssel töltöttük, illetve főleg a Többiek, mert mi Benedekkel fél 11 körül reggeliztünk szószos tésztát. :P Hiába, Tartuban úgy eszem/élek, ahogy az itteni szokások diktálják, Varsóban meg úgy, ahogy az ottaniak. A pizza után megettük az ananászt, ami szintén a Többiekkel jött, és mmmmm, nagyon finom volt! :) Aztán pedig elkezdtünk pogácsát sütni. Izgi volt, én még sose csináltam ilyet, és az első résznél most is inkább a megfigyelő-dokumentáló álláspontra helyezkedtem... :)

Sajnos a köztes, pogácsaformájú-nyerstészta-állapotról nincs képem. De nagyon finom lett, volt sima sajtos meg sajtos-köményes is. :)

Tartu revisited - part IV: Tallinn :)

Tegnap tényleg elmentünk Tallinnba, bár amilyen álmos voltam reggel, meg amilyen későn értünk haza előző este, az utolsó pillanatig kétségeim voltak. De olyan jóóóóó volt! :))))))))))))))) Tallinnban sokkal több a hó, mint Tartuban - igen, ez lehetséges -, és folyamatosan esett is... Annyira szép volt a város hóban! Valahogy ezek a balti országok hóban sokkal érdekesebbek és vonzóbbak, mint ősszel. Mondjuk akkor se volt semmi, de nekem így sokkal jobban tetszik. :)

A buszon aludtunk, pedig a kilátás gyönyörű volt/lett volna... :)

Bár elég zavaró volt, hogy a sofőr félóránként lehúzta az ablakát, úgyhogy 30 perc nagyonmeleg után 10 perc nagyonhideg jött. Ilyenkor mindig felébredtünk. Dél körül értünk Tallinnba, és azonnal belesüppedtünk a hóba. :D Rengeteget sétáltunk meg fényképeztünk, nem tudom, említettem-e már, mennyire szép ez a város hóban... A legjobb a világos színű házak tetején a hótakaró, meg a havas háztetők látványa felülről... :) Turistamódra főleg baguette-en (:P) éltünk, de Benedek elvitt étterembe is. *.*

A havas háztetőkön és utcákon (amiken nem tudom túltenni magam, annyira széééépek *.*) kívül megnéztük a karácsonyi vásárt is. :) Többször, jó alaposan. :P

Hát, varázslatos a havas Tallinn, ez biztos. :)) De nem bántam, hogy csak ennyit voltunk, mert a hó hideget jelent, a hideg pedig fázást (Micimackó-féle gondolatmenet). :P Aaaaannyira szép volt! :)))))

Tartu revisited - part III: Meeting Julia :))

Nu, itt már holnap van, vagyis ma, vagyis kedd, amikor is sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy holnapután megyek vissza Varsóba. Erre egyelőre nincs is kedvem gondolni...

Ma, illetve pardon, tegnap délelőtt itthon voltam, beszámolókat írtam, aztán 5 körül felkerekedtünk, beszereztünk Benedekkel némi karácsonyi ajándékot, családtagoknak főleg, aztán a koliban voltam a többiekkel (újabb adag pelmény :D), és 8-kor találkoztam Juliával a Raekoja platson. :) Nagyon örültünk egymásnak, mindketten konstatáltuk, hogy hehe, téli ruhában egészen másképp nézünk ki, mint szeptemberben, aztán beültünk a Verneri nevű menő cukrászdába kakaót/teát inni és persze beszélgetni. Az elején főleg én meséltem (külön bejegyzést érdemel majd valamikor a Varsóhoz való viszonyom), aztán Ő is mindenféléről, és tök jó volt. :) Még ahhoz képest is, hogy in English kellett előadnom magam. :P Kapott tőlem némi jelképes karácsonyi ajándékot/szuvenírt, aminek nagyon örült, úgyhogy én is. Benedek fél 10-kor csatlakozott hozzánk, és aztán még másfél órát ott ültünk... Elég jó este volt. :)

Most többet nem is írok, holnap (ma :P) korán kelünk, a 9:15-ös busszal megyünk Tallinnba! :)

Tartu revisited - part II: Welcome to snowy Tartu! :)

Az előrejelzés, miszerint a Riga-Tartu viszonylaton az utak teljesen be vannak havazva, nagy százalékban igaznak bizonyultak, a buszból, bár sötét volt, látszott, és főleg érezhető volt, mekkora havon megyünk. A busz nem zavartatta magát, meg a többi jármű se. Többi = az a három autó és egy busz, ami négy óra alatt szembejött velünk. :P Kb. 11-re értünk Tartuba, és még pont elértük az utolsó előtti 1-es buszt, ami haza is hozott. Aztán alvás!

Tegnap fél 10-kor keltünk, és azonnyomban (11-kor) fel is kerekedtünk, hogy felfedezzük a havas Tartut. :)))) Bejártunk egy csomó helyet: leszálltunk a buszról a szokásos megállóban (Pauluse), hogy megnézzük a havas Kastanit, ahol a sok faház van, és lőn. Az egyetem felé menet megcsodáltuk a dóm romos ívein a puha hótakarót, nem beszélve a hatalmas jégcsapokról, aztán tettünk egy kötelező kitérőt a Musumägi (Puszidomb :D) felé. *.* Itt készült rólunk a két lehető legcukibb kép (én csináltam), mint lentebb látható. :) Innen a koli felé vettük az irányt, persze útbaejtve a Raekoja platsot, meg a befagyott Emajõgit (utóbbit nehezen kerülhettük volna ki, hehe), megint készült egy tonna fénykép. A koliban megtudtuk, hogy Anettnek sikerült még idejében megmenteni a pénzét (ld. előző bejegyzés), aztán rávettük Annát és Barit, hogy jöjjenek velünk szánkózni. Hiába, az én érveimnek nem lehet ellenállni... :P Visszasétáltunk, immár Baristul-Annástul-szánkóstul a szánkóvölgyhöz, ami a kolitól kb. félóra, aztán nekiálltunk szánkózni. :P Elég vicces volt, állandóan leestünk a szánkóról, mindenünk csupa hó-víz lett, a kisgyerekek jól megbámultak minket - nem elég, hogy nem észtül beszélünk, de még bénázunk is, aztán a hasunkat fogjuk egymáson röhögve... :D Egy órát lehettünk ott, nem többet, addigra teljesen átázott minden ruhánk. Innen elmentünk a Crepp nevű francia (!) étterembe, ahol Benedek és Marci (aki később csatlakozott hozzánk) isteni hagymalevest, Anna, Bari és én kevésbé isteni töltött palacsintát ettünk, a hatalmas fajtából. Aztán meggyőztem a népet, hogy együnk négyen (Marci nem kért) két édes palacsintát, és mmmm! :) Elég jó ebéd volt. :) Bár kicsit sokáig tartott, mert mindig rengeteget kellett várni. Aztán még kicsit sétáltunk, merthogy addigra (fél 5) teljesen besötétedett, de mivel nagyon hideg volt, és a szél is elkezdett fújni, hazafelé vettük az irányt.

Ma Benedek órán van, aztán jön haza, felvesz(ünk) tárgyakat az etr-ben, és este Ő zenekarozik, én meg Juliával találkozom. :) Holnap pedig elkirándulunk Tallinnba. :)))))

A havas Kastani. Érdemes volt leszállni a buszról... :)

A Näituse, ahova szeptemberben egy hétig jártam észtet tanulni. :)

Dóm, hótakaró és jégcsapok.

Az ott fent a Puszidomb... :)

Ezek meg mi vagyunk a Puszidombon, amint épp cukin nézünk (egymásra). *.*

Ezek is mi vagyunk, ugyanott, és cukin nézünk (a kamerába). *.*

A pillanatnyilag adventi naptárként funkcionáló városháza.

A befagyott Emajõgi.

A szánkóvölgy, Anna és Bari kapaszkodnak felfelé... :D

A kivilágított Ülikool délután fél 5-kor.

A kivilágított Raekoja plats. Van rajta városháza (középen, hátul), hajó (balra), mindenféle melegedő és gyermekszórakoztató objektumok (középen és mindenhol), karácsonyfa (a művésznő háta mögött). :P

Tartu revisited - part I: Riga

Zárójeles megjegyzés: advent utolsó hete van! Ami persze csalóka, mert 24-e péntek, szóval igazából még majdnem két hét karácsonyig... De azért sietnem kéne, van még mit beszerezni/elkészíteni. Zárójel bezárva.

A szombat elég érdekesen alakult. A két indulás (Rigába és Tartuba) nagyon problematikusnak bizonyult. Varsóban minden fennakadás nélkül ment, egészen addig a pillanatig, amikor a 2-es számú kapunál várakozva azt vettem észre, hogy a kijelzőn először 10:30 szerepel beszállási időként, majd 10:40, majd 10:45, majd 10:50. De gondoltam, ez normális, még nem takarították ki a gépet, vagy tudomisén, maximum 10 perccel később szállunk fel, na bumm. Beszálltunk, végül talán 10:55-kor, de ez mindegy is, és aztán nem történt semmi. Félórán keresztül ültünk a repülőben, a világítás meg a propellerek hol mentek, hol nem, a fülem hol bedugult, hol nem... Aztán a pilóta bemondta, hogy valami gond van, dolgoznak a megoldáson, mindenki üljön nyugodtan. A fentiekkel telt el még kb. negyedóra, majd újból megszólalt a pilóta, ezúttal azt közölve, hogy sajnos át kell, hogy szálljunk egy másik gépbe, mert nem tudják megoldani a problémát. Én ekkor naivan azt hittem, hogy a reptéri busszal azonnal egy másik géphez visznek, meg a csomagjainkat is, és ennyi, de nem, visszamentünk a 2-es kapuhoz, ahol az volt az információ, hogy nincs információ, legközelebb félóra múlva, addig üljünk le, köszönjük a megértést. Igazából komolyan nem aggódtam, csak az volt nagyon idegesítő, hogy nem mondtak semmit. De 20 perccel később (újra) beszállhattunk, ezúttal egy másik gépbe. Persze ez sem ment zökkenőmentesen, a reptéri buszban (amit asszem, egy életre megutáltam) újabb 20 percet vártunk, nyitott ajtókkal a hóesésben és kb. -5 fokban, mert egy háromfős család elment ebédelni, vagy nem tudom, hova, és nem hallották a felszólítást a beszállásra... Hú! Nem volt semmi, a busz közönsége megtapsolta őket, amikor befutottak. (Én meg ebből tudtam meg, mire, illetve ki(k)re is vártunk addig. xD) Végülis beszálltunk, összefagyva - persze amíg nem száll be mindenki, addig nem indítják be a repülő motorját, úgyhogy addig fűtés sincs -, de megint várni kellett egy csomót, mire el tudtunk indulni. Végül 11:10 helyett 12:30 körül szálltunk fel. A repülés teljesen rendben volt, Rigában sem kellett sokat várni a csomagra, úgyhogy délután 2 helyett fél 4-kor már meg is ölelhettük egymást Benedekkel. :P:))

Rigában teljesen fel voltam dobva, naná, végre odaértem, végre együtt voltunk, a város télen gyönyörű, plusz a többiekkel is találkozhattam, szóval az este maga volt a nagybetűs ÖRÖM! :) Először elmentünk a "pelményesbe" (a pelmény olyasmi, mint a tortellini, illetve szerintem ugyanaz, de ezt nem nagyon merem hangoztatni, lévén, ez állítólag echte észt kaja - mint tudjuk, a tésztás ételek hazája a Baltikum), ahol nem csak főtt, hanem sült pelmény is volt, lehetett enni hozzá tejfölt meg zöldhagymát, nagyon finom volt! :) Ott találkoztunk a csapat fennmaradó részével (a reptérre kijöttek Benedekkel: Bari, Marci, meg a két kanadai, Kalle és Aleks), Annával, Anitával, Anettel és Lillával. Olyan jó volt Őket újra látni! :) Aztán innen Benedekkel, Lillával és Barival elmentünk sétálni és fényképezni az adventi várost, azt kell, hogy mondjam, Riga télen és sötétben sokkal vonzóbb, mint szeptemberben volt - lehet, hogy a hó teszi, sőt, biztos. :) Fényképeztünk egy csomót, aztán fél 7-re mentünk a buszállomásra, ahonnan 7-kor indult vissza a buszunk Tartuba...

És itt kezdődtek az újabb, a reggelieknél súlyosabb problémák. Amikor vártunk a buszra, odajött hozzánk egy srác, láthatóan részeg volt, és Kalléékkel beszélgetett észtül, de közben mindegyikünkhöz odasündörgött kicsit - akkor senki nem gondolt rosszra persze. De amikor fel kellett szállni a buszra és ehhez bemutatni valamilyen dokumentumot, Anett nem találta a pénztárcáját... Jáj! Nem akarták felengedni a buszra! Szegény teljesen kétségbeesett, meg mi is persze, Benedek visszarohant a váróterembe megnézni, nem maradt-e ott a tárca, de persze nem. Végülis felengedték a buszra, de csak hosszas győzködés és telefonálgatás árán. Nem volt a legpozitívabb élmény! Hiába, Riga az Riga. Szerencsére tegnap Anett el tudott menni, és kivenni az észt bankszámláján levő összes pénzt - ja, igen, há'Istennek az útlevelét itthon hagyta Tartuban! -, és letiltani a bankkártyáit. Az iratokat meg majd intézi otthon, bő egy hét múlva. Úgyhogy többé-kevésbé jól végződött a dolog, de már látom, hogy a Rigával szemben szeptemberben kialakult ellenérzésem sajnos nem volt alaptalan.

Ez itten a befagyott Daugava, Riga folyója.

Ez itten a rigai "Rathausplatz", vagyis főtér (Ratslaukums).

Ez meg a rigai karácsonyi vásár. :)

Tartu :)

Szia Mindenki, üdvözletem a havas Tartuból, majd írok! Minden gyönyörűséges, (Juli hiányzol). Pááááááááá

update

Mégse viszek gépet, de senki ne aggódjon, a rózsaszín, csöpögős bejegyzések így sem fognak elmaradni. :P:))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

holnap

Holnap megyek Tartubaaaaaaaaa! :)))))))))) Viszek gépet, úgyhogy majd jelentkezem rózsaszín, csöpögős bejegyzésekkel - vagy nem. :P :)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

hatvanadik bejegyzés

Mostanában valahogy nem érzek ihletet, pedig ha lenne, akkor lehet, hogy tudnék miről írni. De minthogy ihlet sincs, így azt se nagyon tudom, miről írhatnék. Közeledik a karácsony - majdnem azt írtam, a félév vége -, és fura (vagy talán nem is az...), hogy gondolatban egyre többet foglalkozom Budapesttel és Párizzsal, illetve inkább Párizzsal. Valahogy nem nyomaszt, hogy ennek a varsói félévnek most már belátható időn (kb. másfél hónapon) belül vége. Nem nyomaszt, mert a város megvár, a Polonicum meg nem ad(ott) annyit, hogy hiányozzon. Persze biztos nosztalgiával fogjuk emlegetni bizonyos tanárok miatt... :) Ha van olyasmi, amire nem esik jól gondolnom, akkor az az, hogy Párizsban nem lesz Juli. :( Erről egyelőre ennyit, majd ha eljön az ideje, úgyis lesz nyafogás még bőven. Szóval várom a második félévet, Párizst, pláne, hogy (talán nem is írtam) végre visszajeleztek e-mailben, és írták, hogy dec. 24-én (!) küldenek levelet. Hogy miért akkor, az rejtély, de mindenesetre tudnak rólam és minden rendben. :) És hát Párizs. Kíváncsi vagyok, most milyen lesz. Amúgy úgy fest, jan. 22-23. körül megyünk haza együtt Julival, aztán Ő még visszajön kb. két hétre. Én meg febr. 4-én repülök. :) Ja, és azért is várom, mert francia. *.* Újra. :)

Apropó francia, tegnap voltunk PPP-esten (Piaf Po Polsku, saját elnevezés :P), egy nagyon tehetséges nő (Katarzyna Jamróz) énekelt Piaf-dalokat lengyelül, baromi jó volt! Sajnos youtube-on nincs fent semmi, pedig szívesen megmutatnám (meg persze örülnék, ha nekem is meglennének)... Juli találta a programot, azóta is hálával emlegetem a nevét. A közönség átlagéletkora egyébként kb. 70 év volt, az is miattunk. Ja, és teltház volt, voltunk vagy 150-en, nagyon meglepődtem! De húú, de jó volt!

Holnapután repülök Rigába, ahol találkozom a többiekkel (= Benedek és Egyéb Magyarok), és este megyünk Tartuba. *.*

Na, mégiscsak sikerült valamiről írnom...

december, ünnepek, utak, zene :)

Na igen, három hét múlva karácsony... :) Ennek több aspektusa is van: a) még senkinek nem csináltam/vettem semmit, b) még ötletem sincs, c) még a decemberi pénzem se jött meg. :D Na jó, igazából ezek közül csak az a) pont komoly, a többi nem aggaszt annyira. De valójában arról az aspektusáról akartam írni a dolognak, hogy hazamegyek Budapestre. *.* Egyelőre fogalmam sincs, ez hogy fog kinézni a gyakorlatban, mármint oké, leszállok Ferihegyen és apu hazavisz kocsival (legalábbis ma, amikor beszéltünk, erre célozgatott), de Te jó Isten, dec. 23-án lesz egy nap híján 4 hónapja, hogy nem voltam otthon. És addig már csak 19 nap! Huhh. Elég izgatott vagyok. Szerintem most fog kiderülni, mit is jelent a külföldön élés, amikor újra otthon leszek. Ki tudja, mit fogok Varsóra mondani? Nem fogom-e Varsót otthonként emlegetni? (Magamat ismerve de.) Milyen lesz Budapesten úgy lenni, hogy nem voltam ott 4 hónapja és most csak szűk 10 napom lesz rá? És egyáltalán. Ha eszembe jut, hogy majd vonatjegyet kell vennem vissza Varsóba, összeszorul a gyomrom: magyarul kell "hivatalosan" beszélnem. Ilyesmit nagyon rég nem csináltam... :D Lehet, hogy nehezen hihető, de ez a zigazság.

Szóval három hét múlva karácsony. Az ideire két végletet tudok elképzelni: vagy borzalmasan fogom érezni magam Benedek és Juli nélkül, vagy nagyon jól a családommal. Persze az utóbbinak drukkolok. :)) Meg hát találkozni kéne mindenféle barátokkal és barátnékkal, úgy mint Fanni, Réka, Adél, Panka, jesszusom, bárki, mindenki, aki otthon van! 10 nap semmire nem elég... De nem panaszkodom, ennek is nagyon örülök, jó érzés hazamenni. :)

Egyéb ünnepek: Benedek ma (na jó, tegnap) volt 24 éves, erről illik megemlékezni, még ha ilyen prosztó módon is. A nap első háromnegyedében nagyon rosszul éreztem magam, hogy nem tudok pont ma Vele lenni, de az utolsó negyed egészen elviselhetővé sikeredett, hála többek között Michał-nak, aki addig nyaggatott, amíg két (!) bejegyzést is írtam a lengyel blogomba, az első híven tükrözi az akkori lelkiállapotomat. És a nap utolsó órája volt a legjobb, mert tudtunk beszélni Benedekkel. :)) ♥

Ja, és remek ajándék készül Neki, de sajnos nem írhatom le, hogy mi az, pedig... :P

Utak: jövő szombaton repülök Tartuba! Na jó, tulajdonképpen Rigába, de ez csak egy állomás, onnan megy a busz Tartuba este. :) És találkozom újra az Összes Magyarokkal, látom a havas Tartut, amit ismerek havtalanul (:P), meg Juliát, akivel nem kommunikáltam szeptember óta! És szánkózunk majd és hógolyózunk! :)) Sajnos csak 16-áig maradok (6 nap, gyakorlatilag 5, mert aznap 6:45-kor megy vissza a busz Rigába, és Benedek már nem tud velem visszajönni :(), de utána meg ugye Budapest. Meg lesz Polonicumos karácsonyozás is, 20-án, hétfőn, és biztos nagyon hangulatos lesz, tavaly az eltén nagyon jól meg volt szervezve (lengyelszakhoz méltatlanul jól, hehe), jót énekeltünk meg sírtunk. :P (Főleg ez utóbbi.)

Ja, igen, nem is írtam még az időről. NAGYON hideg van, mindennap -10 fok körül, napközben is, úgyhogy harisnya+nadrág+2 zokni+bélelt csizma, a továbbiakról nem is beszélve. Hó is van, most már lassan egy hete. Hétfőn esett le a nagyja, hatalmas hófúvás volt egész nap, de "jó" idő, olyan, amibe az embernek kalandvágyból kedve van kimenni. Kedden nem esett, csak nagyon hideg volt, szerdán pedig csak este esett, de akkor nagyon ijesztően, égdörgéssel kísérve, amit a mai napig nem tudtunk megfejteni. és aztán még ma este is volt némi havazás. Egyelőre ennyi, a jövő hét közepére meg plusz fokokat mondanak és esőt, nem tudom, hova fog a rengeteg víz folyni...

Mostanában amúgy ezt hallgatjuk nagyon gyakran, alkalomadtán lefordítom a szövegét, ha van rá igény. ;)

Dorian Gray arcképe

Egy szó: tanmese. Minden mondata egy világmegváltó igazság. Az egyetlen őszinte karakter maga a főszereplő. A téma jó ötlet, de sajnos senkinek nem okoz meglepetést a végkicsengés, mert minden ismertetőben le van írva, hogy ez a lényege a regénynek. Így aztán nagyon nem is tudja az olvasó beleélni magát...

Nekem a nyelvezet tetszett egyedül, igazi követhetetlen, patinás, XIX. századi borzalom. :P Kosztolányinak jár érte egy nagy pirospont.

Sajnos azt kell, hogy mondjam, aki nem olvassa el, nem veszít semmit...

érdekes

Remélem, kattintásra a feliratok is láthatóvá válnak... Ezt a grafikont (The Highest Values Map) még hetekkel ezelőtt mutatta nekünk egy tanár a "Rendszerváltás Lengyelországban 1989 után" c. előadáson, és szerintem elég érdekes... Főleg az, hogy semmit nem tudok arra vonatkozóan, kik csinálták és mi alapján (na jó, valószínűleg közvélemény-kutatás). Magyarország eszerint inkább a túlélésre rendezkedett be, nem az önkifejezésre (amúgy ezt se értem, mi az, hogy "önkifejezés", mint érték?), és inkább világias, mint vallásos. A túlélési "állandónk" Lettországéval, Fehéroroszországéval, többé-kevésbé Észtországéval, Grúziáéval és Marokkóéval korrelál. Világiasságban Moldáviával, Nagy-Britanniával, Ausztriával, Izraellel és Belgiummal vagyunk egy szinten. Elgondolkodtató.

Lengyelországon nem lepődünk meg: inkább tradicionális, inkább túlélő. Ami érdekes, hogy a hozzá legközelebb eső ország India... (Mi Macedóniához vagyunk a legközelebb.) És szerintem az is elgondolkodtató, hogy a grafikon szerint egy olyan állam van, amelyik ugyanúgy ragaszkodik a tradícióihoz, mint a lengyelek, és az az USA.

Amúgy a legracionálisabb ország ezek szerint Japán, a legtradicionálisabb El Salvador. Mondjuk szerintem a racionalitás és a tradicionalizmus (ha van ilyen szó) nem zárja ki egymást. Persze az irracionális tradicionizmus már kizárja a racionalitást. :P A svédek a leg-önkifejezőbbek (?), a moldávok a legtúlélőbbek.