Zárójeles megjegyzés: advent utolsó hete van! Ami persze csalóka, mert 24-e péntek, szóval igazából még majdnem két hét karácsonyig... De azért sietnem kéne, van még mit beszerezni/elkészíteni. Zárójel bezárva.
A szombat elég érdekesen alakult. A két indulás (Rigába és Tartuba) nagyon problematikusnak bizonyult. Varsóban minden fennakadás nélkül ment, egészen addig a pillanatig, amikor a 2-es számú kapunál várakozva azt vettem észre, hogy a kijelzőn először 10:30 szerepel beszállási időként, majd 10:40, majd 10:45, majd 10:50. De gondoltam, ez normális, még nem takarították ki a gépet, vagy tudomisén, maximum 10 perccel később szállunk fel, na bumm. Beszálltunk, végül talán 10:55-kor, de ez mindegy is, és aztán nem történt semmi. Félórán keresztül ültünk a repülőben, a világítás meg a propellerek hol mentek, hol nem, a fülem hol bedugult, hol nem... Aztán a pilóta bemondta, hogy valami gond van, dolgoznak a megoldáson, mindenki üljön nyugodtan. A fentiekkel telt el még kb. negyedóra, majd újból megszólalt a pilóta, ezúttal azt közölve, hogy sajnos át kell, hogy szálljunk egy másik gépbe, mert nem tudják megoldani a problémát. Én ekkor naivan azt hittem, hogy a reptéri busszal azonnal egy másik géphez visznek, meg a csomagjainkat is, és ennyi, de nem, visszamentünk a 2-es kapuhoz, ahol az volt az információ, hogy nincs információ, legközelebb félóra múlva, addig üljünk le, köszönjük a megértést. Igazából komolyan nem aggódtam, csak az volt nagyon idegesítő, hogy nem mondtak semmit. De 20 perccel később (újra) beszállhattunk, ezúttal egy másik gépbe. Persze ez sem ment zökkenőmentesen, a reptéri buszban (amit asszem, egy életre megutáltam) újabb 20 percet vártunk, nyitott ajtókkal a hóesésben és kb. -5 fokban, mert egy háromfős család elment ebédelni, vagy nem tudom, hova, és nem hallották a felszólítást a beszállásra... Hú! Nem volt semmi, a busz közönsége megtapsolta őket, amikor befutottak. (Én meg ebből tudtam meg, mire, illetve ki(k)re is vártunk addig. xD) Végülis beszálltunk, összefagyva - persze amíg nem száll be mindenki, addig nem indítják be a repülő motorját, úgyhogy addig fűtés sincs -, de megint várni kellett egy csomót, mire el tudtunk indulni. Végül 11:10 helyett 12:30 körül szálltunk fel. A repülés teljesen rendben volt, Rigában sem kellett sokat várni a csomagra, úgyhogy délután 2 helyett fél 4-kor már meg is ölelhettük egymást Benedekkel. :P:))
Rigában teljesen fel voltam dobva, naná, végre odaértem, végre együtt voltunk, a város télen gyönyörű, plusz a többiekkel is találkozhattam, szóval az este maga volt a nagybetűs ÖRÖM! :) Először elmentünk a "pelményesbe" (a pelmény olyasmi, mint a tortellini, illetve szerintem ugyanaz, de ezt nem nagyon merem hangoztatni, lévén, ez állítólag echte észt kaja - mint tudjuk, a tésztás ételek hazája a Baltikum), ahol nem csak főtt, hanem sült pelmény is volt, lehetett enni hozzá tejfölt meg zöldhagymát, nagyon finom volt! :) Ott találkoztunk a csapat fennmaradó részével (a reptérre kijöttek Benedekkel: Bari, Marci, meg a két kanadai, Kalle és Aleks), Annával, Anitával, Anettel és Lillával. Olyan jó volt Őket újra látni! :) Aztán innen Benedekkel, Lillával és Barival elmentünk sétálni és fényképezni az adventi várost, azt kell, hogy mondjam, Riga télen és sötétben sokkal vonzóbb, mint szeptemberben volt - lehet, hogy a hó teszi, sőt, biztos. :) Fényképeztünk egy csomót, aztán fél 7-re mentünk a buszállomásra, ahonnan 7-kor indult vissza a buszunk Tartuba...
És itt kezdődtek az újabb, a reggelieknél súlyosabb problémák. Amikor vártunk a buszra, odajött hozzánk egy srác, láthatóan részeg volt, és Kalléékkel beszélgetett észtül, de közben mindegyikünkhöz odasündörgött kicsit - akkor senki nem gondolt rosszra persze. De amikor fel kellett szállni a buszra és ehhez bemutatni valamilyen dokumentumot, Anett nem találta a pénztárcáját... Jáj! Nem akarták felengedni a buszra! Szegény teljesen kétségbeesett, meg mi is persze, Benedek visszarohant a váróterembe megnézni, nem maradt-e ott a tárca, de persze nem. Végülis felengedték a buszra, de csak hosszas győzködés és telefonálgatás árán. Nem volt a legpozitívabb élmény! Hiába, Riga az Riga. Szerencsére tegnap Anett el tudott menni, és kivenni az észt bankszámláján levő összes pénzt - ja, igen, há'Istennek az útlevelét itthon hagyta Tartuban! -, és letiltani a bankkártyáit. Az iratokat meg majd intézi otthon, bő egy hét múlva. Úgyhogy többé-kevésbé jól végződött a dolog, de már látom, hogy a Rigával szemben szeptemberben kialakult ellenérzésem sajnos nem volt alaptalan.
Ez itten a befagyott Daugava, Riga folyója.
Ez itten a rigai "Rathausplatz", vagyis főtér (Ratslaukums).
Ez meg a rigai karácsonyi vásár. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése