Tehát újra itthon, Varsóban. Nem mondhatnám, hogy boldog vagyok, de kénytelen vagyok újra és újra belenyugodni a megváltoztathatatlanba: ez az év már csak ilyen. Úgyhogy inkább nem szomorkodom, így könnyebb. :)
Az utazás teljesen simán ment (most bezzeg...), Rigában a reptéren Le Monde-ot olvastam és nagyon jólesett a lelkemnek, hogy franciául van, plusz volt egy Éducation (oktatás)-melléklete, ami a legutóbbi PISA-felmérés eredményeiről szólt, meg hogy miért olyanok ezek az eredmények, amilyenek. És ugyanebben a mellékletben volt egy cikk az osztályzásról, hogy vajon kell-e, és ha igen, miért nem. Nagyon jó írás volt, érdekes és okos. Ezeken kívül amiket elolvastam, azok főleg az eurozónáról szóló cikkek voltak, hogy vajon ki lehet-e lépni belőle, és ha igen, milyen következményekkel járna. Hiába, franciául még ez a téma is érdekes. xD
Másik nyelvi (siker)élményem, hogy ma egy észt facebook-státuszt teljesen egyedül lefordítottam, szótár meg minden nélkül! Mégiscsak volt értelme annak a szeptemberi egy hónapnak. :) *büszke*
Szóval a tegnapra visszatérve: a repülés zökkenőmentes volt, rendes kaját kaptunk (nem nyers gyrost, mint Tallinn felé, hanem szendvicset), a propeller mellett ültem pont (ez egy kisgép volt), és láttam Varsót a naplementében. Nieźle! (Nem rossz!) :) Utána haza akartam jönni a koliba, ledobni a 11 kilós táskámat, de elment előttem az édesdrága 175-ös busz, úgyhogy nem volt időm szusszanni se, a következő busszal egyenesen az egyetemre mentem, de akkora dugó volt, hogy az amúgy 30 perces utat kereken 1 óra 10 perc alatt sikerült valahogy megtennünk, úgyhogy pont elkéstem, de szerencsére csak kb. 10 percet. :) Akiben felmerülne a kérdés, hogy egy átutazott nap után mi a fenének kellett nekem egyetemre menni, annak azt válaszolom, hogy azért, mert csütörtökönként 16:45-től van a kedvenc tanárunkkal az egyetlen figyelemre érdemes és -méltó előadás, amit semmi pénzért nem mulasztanék el. Na szóval be is estem erre a zsenialitásra, és utána majd' másfél órán keresztül küzdöttem a minduntalan lecsukódni akaró szemhéjaim ellen... Sikerült, én nyertem. Sajnos nem jegyzeteltem egy betűt sem (pedig lett volna mit, mondanom sem kell), teljes agykapacitásomat lefoglalta, hogy figyeljek és megértsem, amit az okos bácsi mond lengyelül - négy nap magyar-észt nyelvi környezet után ez nem is olyan egyszerű...
Aztán kávéztunk Julival és beszélgettünk, végre, szombat óta először. :) Vettem le pénzt, hogy ma kifizessem a kolit (kifizettem, és ebben a hónapban, csodák csodája, ugyanannyiba kerül, mint novemberben), aztán itthon este persze még lelkiztünk - nekünk MINDIG van miről... :P:)
Ma Anitával találkoztunk reggel negyed 9-kor, és feltettük a fél 10-es pesti vonatra az állomáson. Egy élmény volt 70 percet állni, mert persze vagy ülőhely, vagy kvázi-meleg (meleg = aluljáró, ahol annyian vannak, hogy 10 fokkal melegebb van, mint a váróteremben). Holnap is valami ilyesmi vár ránk, ugyanis megyünk Wrocławba a hétvégére. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése