Egy szó: tanmese. Minden mondata egy világmegváltó igazság. Az egyetlen őszinte karakter maga a főszereplő. A téma jó ötlet, de sajnos senkinek nem okoz meglepetést a végkicsengés, mert minden ismertetőben le van írva, hogy ez a lényege a regénynek. Így aztán nagyon nem is tudja az olvasó beleélni magát...
Nekem a nyelvezet tetszett egyedül, igazi követhetetlen, patinás, XIX. századi borzalom. :P Kosztolányinak jár érte egy nagy pirospont.
Sajnos azt kell, hogy mondjam, aki nem olvassa el, nem veszít semmit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése