Fura, fura, fura és negyedszer is fura. Most leginkább várom a varsói ösztöndíj végét, de félek is tőle... Így, hogy kaptam Párizsból levelet és e-mailt is, megerősítve érzem az Erasmust, ez kicsit más színben láttatja velem a dolgokat.
Látom a többieken (Fanni, tartuiak), hogy milyen, amikor vége az ösztöndíjnak, és - nem tudom, ezt a szót használtam-e már - fura, de egyben pontosan érthető, amikor Fanni pl. azt mondja, olyan, mintha el se ment volna otthonról. Nem tudom, az változtat-e valamit a dolgon, hogy én még vissazajövök - összességében így is, úgy is négy hónap. Tegnap, amikor ketten voltunk Julival lengyelen, megkérdeztem Pani Aniát (szívecske helye), hogy mikor lesz az utolsó óránk meg a félévzáró teszt, és úgy fest, hogy két hétre jövök csak vissza januárban... Rossz, de jó is. Na, valaki mondja meg, mér' ilyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése