97.

Bár azt hittem, ma képtelen leszek kimozdulni, valahogy mégis eltöltöttem 3 órát a szabad levegőn. :) Teljesítettem két újabb pontot a "mit csinálunk csináljak az utolsó héten"-tervből: elmentem a Powązkowski és a zsidó temetőbe - a P-betűs olyan, mint otthon a Farkasréti, vagy mint Párizsban a Pere-Lachaise (ez is P-betűs, hm). Igen, én azok közé az ufók közé tartozom, akik szeretnek temetőbe menni, sétálgatni teljesen véletlenszerű irányban a sírok között, elolvasni a feliratokat, megborzongani egy-egy gyerek- vagy fiatal felnőtt-sír láttán, és minden olyan sírhoz odamenni, ahova láthatóan nemrég temettek valakit. És lehetőleg mindezt egyedül. Hogy közben csicseregnek a madarak, kicsit csepeg az eső és kárognak a varjak, az már csak luxus.

A zsidó temető kifejezetten nagyon tanulságos volt. Először is, ki van írva, hogy belépőjegy, én erre kapásból kimentem, mert temetőben és templomban elvből nem fizetek (tényleg), de kint láttam, hogy pont elment előttem a villamos, úgyhogy visszafordultam, mondván, legalább megkérdezem, mennyi az a belépőjegy, mert kiírva persze nem volt. És a néni a kasszában rámnézett és azt válaszolta, menjek csak... :) Aztán megértettem, és mégis értetlenked(t)em azóta is, miért nem kérnek tényleg pénzt. A temető elejében újabb sírok, van, ahol csak lengyel felirat van, néhányon kövek és/vagy virágok, annak jeléül, hogy élnek és kijárnak még hozzátartozók - mintha nem is zsidó temető lenne, olyan. De beljebb... Rengeteg sírkő gyakorlatilag otthagyva rohadni egy erdőben, nagyon sok kidőlve, mind tiszta zöld már, láthatóan emberemlékezet óta nem járt arra senki. A temető gondozott része kb. az összes sír 10%-át ha kitette... Nem tudom eldönteni, direkt van-e a másik 90% úgy hagyva, ahogy - mert gyönyörű és hátborzongató és nagyon hangulatos és természetes. De a felborult sírkövek arról tanúskodnak, hogy talán mégsem direkt van úgy hagyva. Döntsenek az olvasók, nekem nem sikerült...