99.

Észrevettétek már, hogy amikor ráesnek a hópelyhek az emberek arcára, olyan, mintha sírtak volna? Én is így éreztem magam egész nap. Esett a hó, szép lassan, olyan így-kéne-karácsonykor-is-esnie jelleggel, és sétáltam, mert úgy jött ki a lépés, hogy nagyon sok szabadidőm lett, és többször is arra eszméltem, hogy szipogok, csak mert olyan, mintha folyna a könnyem. 

Mondjuk tény, hogy szomorúra sikerült a nap, bár ami történt, az kifejezetten jó volt, csak azt sajnáltam, hogy vége. Persze ez várható volt, lévén utolsó alkalom a Polonicumban meg minden. Na de kezdem az elején. 

Délelőtt megpróbáltam legalább elkezdeni a pakolást, ez olyan jól sikerült, hogy a fél bőrönd tele van a ruháimmal, meg a pirítóval (!), meg a szép csíkos tányérommal meg a két bögrémmel. A másik fele üres, elvileg oda jönnek még további ruhák kipárnázás céljából, és könyvek és egyéb nemruhák (papírok, füzetek, neszesszer, csicsák, ilyesmi), hogy pontosan milyen konstrukcióban, az még kérdéses. Aztán dél körül bementem az egyetemre, hogy intézzem az intéznivalókat. Először voltam Pan Gesseknél, akit utoljára szeptember 30-án láttam, és közöltem vele, hogy holnap hazamegyek, slussz, ennyi volt. Erre megkérdezte, hogy ugye én vagyok az, aki Párizsba megy? :D Jófej a bácsi, annál is inkább, mert a fenyegetésekkel ellentétben mégsem kell visszaadni a diákigazolványt, ami tökjó. :) Aztán bementem a Polonicum irodájába, hogy megtudjam a hétői tesztek eredményét, és a filmesórás tesztre 5-öst, a rendszerváltósra 3/4-et kaptam, ami nagyjából meg is felelt a várakozásaimnak. 

Aztán nyelvóra... A nyelvóra előtt végre az történt, aminek az egész félévben történnie kellett volna: kint ültünk öten a folyosón a terem előtt és beszélgettünk, és nagyon jó volt odatartozni. Fuck! Miért csak az utolsó nap lehetett ilyet csinálni??? Na mindegy, nem húzom fel magam, inkább örülök, hogy legalább egyszer megtörtént. Kikaptuk a "vizsgákat", Julié lett a csoportban a legjobb (48/50 pont), nekem a második legjobb (47,5/50 pont) és Emmanuelé a harmadik (47/50 pont). Nem tudok neki őszintén örülni, mert, nem tudom, említettem-e már, nagyon gagyi volt. Persze azért menő, hogy mi vagyunk a csoportban a legjobbak (legalábbis nyelvtanból és szövegértésből), meg hogy csak fél ponttal maradtam le Juli mögött. :) Kb. a fél csoport 5-öst kapott végül, a másik fele meg 4-est. :P Gagyi. Elbúcsúzni szar volt, de jólesett, hogy hárman is odajöttek külön. :) Aztán sétáltam meg elmentem utoljára a Biedronkába vásárolni, meg fényképeztem, és végül bementem az utolsó csütörtöki előadásomra, hogy utoljára meghallgassam az okos bácsit. Annyit mondhatok, hogy megint okos volt. Sajnos nem tartotta végig az órát, pedig szívesen hallgattam volna még, így viszont haza tudtam jönni, mielőtt... na igen, mielőtt visszamentem volna Emannuellel találkozni, aki még délelőtt ellentmondást nem tűrően közölte, hogy az utolsó estémet márpedig nem tölthetem egyedül, és együnk valamit. Nem volt ellenvetésem, úgyhogy elmentünk a Zapiecekbe még egyszer, és nagyon jót beszélgettünk - ezúttal franciául. :) Jó volt. :) 

Fényképek:

A Lengyel Tudományos Akadémia. 

Ebben a templomban van Chopin szíve.

Nagyon szimmetrikus kép az egyetem bejáratáról. :D

Ez itten a Polonicum maga. :)

Szent Anna-templom közvetlenül a kampusz mellett.