2010

Még nem akarok másik évet, ez az év annyira jó volt, annyira tökéletesen sikerült (eltekintve néhány apró csalódástól), hogy nem igénylek újat. Persze lehetne mondani, hogy ez csak egy nap az évből, és holnap minden ugyanúgy folytatódik, de... most nem így érzem, még szeretném 2010-et egy kicsit megtartani. Persze ehhez a szilveszteresdihez főleg azért nincs kedvem, mert Benedek olyan nagyon messze van.

Nem tudom, hogy lehetne évértékelni, mert azon kívül, hogy ez volt életem egyik legjobban sikerült éve, nem nagyon tudok mást írni. De mivel az évvége mindig [hehe, tűzijáték kint] a listák ideje, íme egy (2011 jegyében) tizenegyes lista az év legörömtelibb pillanatairól - meglepetést nem fogok okozni. :P

11. A májusi évfordulónk Párizsban. Azért a 11. helyen szerepel csak, mert - nem tudnám megfogalmazni, pontosan miért - mégse egészen olyanra sikerült, mint terveztem, de így is az év egyik legjobb pillanata volt (május 17.).

10. A pillanat, amikor Bence, Fanni öccse, ezt a képet készítette rólunk (április 6.):

9. Az utunk Észtországba augusztus 24-én.

8. Az észtországi kirándulásaink Benedekkel... :) (A képen éppen Tallinnban akar minket elfújni a szél szept. 28-án.)

7. Amikor újra Budapesten lehettem négy hónap után. :) (A képet dec. 27-én csináltam.)

6. Újra találkozni a tartui magyarokkal Rigában (dec. 11.) A képen balról: Benedek, én, Lilla, Bari (vagy Bari, Lilla? nem emlékszem :D).

5. Dublin Fannival és Julival (november 19-22.).

4. Wrocław Julival (december 18-19.).

3. Közös karácsonyozás négyen (dec. 28.).

2. Az összes Julival töltött pillanat, ideértve a közös óráinkat, a kávéinkat a Vincent-ban és máshol, a hajnalig tartó beszélgetéseinket, és persze a Łazienkiben tett hosszú kirándulásainkat. (A kép október 4-én készült.)

1. Az összes Benedekkel töltött pillanat, bárhol Európában, bármennyi külön töltött idő után. (Első kép: Varsó, Plac Piłsudskiego, nov. 13., második kép: Tartu, Puszidomb:D, dec. 12.)

Cabaret (Centrál Színház)

Bozsik Yvette hatalmasat rendezett, a színészek hatalmasat alakítottak. Nevetni és sírni is lehetett. Ijesztő is volt, de mulatságos is. Reális és irreális egyben. Megnézném mégegyszer, de ugyanakkor mégsem.

Ajánlom. Nagyon.

az idei karácsony

O wiele lepiej, vagyis sokkal jobb volt, mint a tavalyi. Már nem emlékszem, tavaly konkrétan mitől éreztem annyira mesterkéltnek - külsőségeiben az összes karácsonyunk egyforma volt, csak a helyszín változott (amikor elköltöztünk). Idén úgy készültem, nem kapok semmit, mert lehet, hogy szükségem lesz egy új laptopra, ez a szegény sajnos nem bírja, ha egyhuzamban sokáig használom, és más bajai is vannak. Szóval az volt a megegyezés, hogy ha kell új gép, akkor azt dobja össze a Kedves Családom, ha meg kiderül, hogy javítható (holnap vagy holnapután viszem el orvoshoz), akkor a pénzt másra használom fel. Ehhez képest a Jézuska megint nagyon bőkezű volt... :) És az idei karácsonyban pont az volt a jó, hogy egy csomó ideig jártam utána a többiek ajándékának, igyekeztem mindenkinek a lehető legjobbat venni, és ez megalapozta a hangulatomat, na meg elég nagy százalékban hozzájárult a dologhoz, hogy itthon voltam, ami most különlegesnek számít. :)

Ez pedig a pillanatnyi ars poeticám... :P

"Iszonyú jó vagyok az ágyban...

képes lennék végigaludni a napot."

4♥

Az egyik legjobb dolog, amit az egyetemnek köszönhetek, az a mi kis négyesünk barátsága, Fannié, Adélé és Pankáé. És persze az enyém. Ma, amikor újra megöleltem ezt a három drága leányt, megbizonyosodtam róla, hogy bármilyen nyálasan hangozzon is, az igazi barátságnak nem számít se a távolság, se az idő. Köszönöm, hogy vagytok nekem! ♥

amiről azt hittem, soha nem fogok írni

Az az operett, mint olyan. Ehhez képest, most, hogy végignéztem a Csárdáskirálynőt életemben először, megszakítás nélkül - jó, az első 20-30 perc kimaradt, ez igaz -, mégiscsak szánok neki egy bejegyzést. Rövidet. :P Csak meg akarom említeni, hogy rajongóktól hallottam/olvastam már Peller Károly nevét, nem is kevésszer, de abszolút egy kategóriába vettem a számomra "fontatlannak" (= komolytalannak) és kérészéletűnek ítélt musicalszínészekkel, úgyhogy nem nagyon érdekelt, ki az, maximum felismerem egy képen, de ennyi... De most láttam ebben a (2009-es) Csárdáskirálynőben, és azt kell, hogy mondjam, a rajongásnak megvan az alapja! (Még ha én ettől nem is válok rajongóvá.) Baromi tehetséges a srác, helyes és kedves arca van, jó humora és van benne valami ripacsosság, ami Bóni gróf szerepéhez tökéletesen illik. Kár, hogy csak ebben a műfajban jó igazán, de ha valaha is megnézek bármi ilyesmit (szigorúan a tv-ben), akkor az miatta lesz. :)

Még mindig nehéz elhinni, hogy ezt a bejegyzést én írtam, de muszáj megörökítenem, mennyire tetszett! :)

UPDATE: Ja, és el is felejtettem megemlíteni, hogy hogy táncol, csak néztem! :O Nem semmi, komolyan.