Ki elmúlt huszonegy, az már sosem lesz
kevesebb annál, mint amennyi most,
azt már nem éri körbe holmi mamlasz,
és édesebb a csókja, mint a must,
huszonegy év alatt hiába száradt
arcán kesernyés tócsaként a könny,
mégiscsak csiklandós a lábaszára,
s minden szavában ott lapít a gúny.
Ki elmúlt huszonegy, az már a csendet
szereti jobban, nem az összecsengő
rímek zaját. Annak szonett a múlt.
Ki elmúlt huszonegy, az szép momentán,
a gomblukában rózsaszín krizantém,
és tollhegyén rossz rímként csüng a hold.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése