Még a mai napot is annak tekintem, ugyanis ritka jól és aktívan töltöttük. :) Délelőtt nem mentünk popularna kultura órára (Pan Kajak tán megbocsát), mivel elég jónak tűnt az idő, úgy döntöttünk, kihasználjuk, úgyhogy a változatosság kedvéért elmentünk a Łazienkibe, és nagyon jól tettük! :)
Rengeteget mókusoztunk, főleg Benedek, aki eltökélte, hogy Ő márpedig meg akar fogni egyet, de mivel a mókus sokkal okosabb, semmint hogy hagyja magát, minden próbálkozás sikertelennek bizonyult. Viszont elég sokat nevettünk. :D Főleg akkor, amikor még a séta elején egyszercsak utánunk hápogott egy kacsa, és amikor hátranéztünk, láttuk, hogy jönnek kifele a vízből, mit jönnek, totyognak, és közben eszeveszetten hápognak mindannyian! :D Vagy három órát voltunk a parkban, főleg mókusokkal, pávákkal, kacsákkal, fényképezéssel és fáramászással töltve az időt. Utána órára mentünk, bár pont kisütött a nap, és a mai alkalom tulajdonképpen végre valami újat közölt velem, megtanultuk a befejezett melléknévi igenév (avagy más nyelveken mindközönségesen "passzív szerkezet") képzését, amit én eddig csak intuícióból csináltam, ha egyáltalán. Úgyhogy el is fáradtam rendesen az óra végére, de fittyet hányva lecsukódó pilláimra, elvittem Benedeket kedvenc, Sámsonhoz címzett éttermünkbe. Etettem Vele is żureket, meg most én is ettem, és utána rendes második fogást is burkoltunk (Benedek szava), a férfiember bigost (kb. székelykáposzta) krumplival (!), én meg egy "kołduny zapiekane" nevű kaját, ami apró, tésztába sütött húsgombócokból áll, és isteni íze van, ha az ember kellően megborsozza és -sózza. :)) Isteni estebéd volt. Sőt, még romantikusnak is mondható. ^^ És a napnak még mindig nem volt ezzel vége (továbbra sincs)! Ebéd után ugyanis felmentünk a Plac Zamkowyn (kb. "vártér") levő kis kilátóba, ahova 3 egész zlotyi a belépő dijákoknak (nemdiákoknak meg 4, 70-nel tessenek szorozni). És fúúúúú, annyira szép fentről (is) az a városrész, amit látni lehet! Facebookra tettem képeket, lehet csodálni. ;) Melegen ajánlom mindenkinek, aki esetleg Varsóban járna. :)
Ezután már nem csináltunk semmit, mert már nagyon fáradtak voltunk, és holnap is lesz nap. :) De még a bejegyzés vége előtt meg kell emlékeznem egy történelmi pillanatról: írtam ugye korábban a templomokról, hogy milyen nagyon nyomasztóak, és hogy mindig tele vannak, nos, ma e kijelentésem megcáfolá az Élet Maga, ugyanis bementünk a Keresztelő Szt. János-templomba, és rajtunk (meg az orgonistán) kívül egy, azaz egy néni tartózkodott az épületben. Mennyivel jobb érzés volt így, Te jó Isten!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése