Kb. egy hete történhetett, hogy még feküdtem az ágyban kicsit (nagyon) kómásan, amikor Juli lement a boltba, és megkérdezte, mit hozzon. Leginkább valami gyümölcslevet szerettem volna inni, ezt mondtam is Neki, majd közösen elkezdtünk azon agyalni, milyet is szeretnék leginkább. Öt perc fejtörés után, mikor megjelent lelki szemeim előtt a paradicsomlé doboza, felkiáltottam, a feltalálók mosolyával arcomon: gyümölcslevet hozz! Valamiért a paradicsom, mint olyan, csak lelki szemeimig jutott el, onnan lelki agyamig, és pláne lelki számig már nem. Ezen akkor elég sokat röhögtünk.
Ma ugyanez történt, pepitában: Juli megkérdezte, hozzon-e nekem valamit, erre én habozás nélkül, azzal a meggyőződéssel, hogy azt mondom, "gyümölcslé", rávágtam: paradicsomot! Mire Juli visszakérdez: puhábbat vagy keményebbet? Én meg bámultam rá, mint borjú az újkapura, hogy a gyümölcslé hogy lehet puha vagy kemény? :D:D:D
PS. Egyébiránt akkora hófúvás van, hogy az előbb kinyitottam az ablakot fényképezés mián, és Juli konkrétan havas lett. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése