Fura módon, ma először, lehetőségem támadt franciául kommunikálni, ha csak pár mondat erejéig is, ugyanis Emanuellel, a francia sráccal ebédeltünk hármasban. Alapvetően lengyelül beszéltünk, de amikor kilyukadtunk a dupla tagadás kérdésénél (hogy ti. a lengyelben van-e vagy nincs és a franciában hogy is van ez), akkor franciául beszéltük meg a dolgot (végül nem maradtunk semmiben, de szerintem franciául nem lehet duplán tagadni, mivel a ne...pas/jamais/personne stb. egy és ugyanazon tagadási szerkezet nyelvtanilag, na mindegy). Meg még később is ejtettünk pár francia szót arról, hogy vajon mi is az a placek po wegiersku (azóta sem tudom, valami krumplis-marhahúsos kaja). Az ebédről szó se essék, drága volt (1400 Ft), ízetlen és kevés (főtt pisztráng krumplival és salátával). Így jártam. :P
Amúgy jó hülye nap volt, elmaradt a populáris kultúra, úgyhogy délelőtt itthon tespedtünk, aztán nyelvgyakra bementünk ugyan, és jó volt, de kiderült, hogy ma a két és fél óra helyett csak másfél, mert Pani Ania megy az egyik kollégájának a doktori védésére. Pff.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése