Dług - The Dept (~ a tartozás)

Ma egy rendkívül nyomasztó filmet láttunk a filmes óránkon, nem is bírtuk végignézni, kb. a felénél kijöttünk. Aztán ültünk a hidegben (mert közben hideg is lett), sírtunk és reszkettünk. Ó, de jó volt!

A film amúgy arról szólt, legalábbis amíg mi láttuk, hogy két fiatal céget akar alapítani, de nincs induló tőkéjük, kölcsönt viszont nem kapnak a banktól, mert nem tudják garantálni, hogy visszafizetik. Egy "barátjuk", nevezzük G.-nek, felajánlja nekik a segítségét, de "a főnöke" akkora részesedést kér cserébe, hogy a másik kettő elutasítja az üzletet. G. ekkor ("Lássuk az én költségeimet!" felkiáltással) közli velük, hogy 6000 dollárral tartoznak neki, mert el kellett menni a főnökéhez vidékre, és ott a koszt-kvártély stb. Persze a fiúknak még ennyi pénzük sincs, így G. nekiáll szisztematikusan kiverni belőlük a tartozásukat, ami ráadásul mindennap 1000 dollárral növekszik. A borzalmas az, hogy a film retrospektív: az első jelenet az, hogy a Visztulából kihúznak két lefejezett vízihullát... És minden efelé halad: a két fiú barátait, családját terrorizálják, ezzel rájuk (és a nézőkre!) hatalmas pszichikai nyomást gyakorolva. Félelmetes. Megrázó. Nyomasztó. Borzalmas.

Egyébiránt 1999-ben rendezte Krzysztof Krauze, és amellett, hogy rengeteg lengyel díjat kapott (persze hatalmas botrány volt, mivel valós adatokon alapszik a történet) a film is, ő is, és a főszereplők is, 2001-ben a philadelphiai filmfesztiválon a legjobb rendezésnek is minősítették. Kétségtelen, hogy a célját maximálisan elérte, nem is kellett mind a 110 percet végigvárnunk.

(Nagyon szubjektív megjegyzés: az egyik főszereplő nagyon-nagyon szimpatikus volt - a képen a sötét hajú -, külsőre és a hangja is, kicsit Csányi Sándorra hajaz, de nála ötmilliószor jobban nézett ki, huhh. Így pláne nehéz eltűrni, hogy kínozzák!)